Versek és novellák

Honlapomon a 2009-től írt verseim és novelláim olvashatók


Üdvözöllek Kedves Olvasóm!



Honlapomon a 2009-től írt verseim  és novelláim szerepelnek.


Versben égek


Parázson táncol bennem a líra,

lelkemben izzik a forró dallam,

lüktet a ritmus, ébred a hajlam,

gyulladó szívemet versre hívja.


Szöknek az évek, lökdös a kínja,

szállnak a füstben az égett képek,

múltba tekintek, hamura lépek,

s vissza a tűzbe míg testem bírja.


Perzsel az élet, lobban a pírja,

pattan a szikra és versben égek,

örökös máglya amíg csak élek,

vágyom a szélre mely lángját szítja.


Adrienn 2009. október 14., 00:50:16

Elindítottam az ArsPoeta Irodalmi Portált, mindenkit szeretettel várok aki írni és olvasni szeret verset, prózát egyaránt.

http://ars-poeta.adorans.hu


Üres vagyok

Üres vagyok, kong a semmi bennem,

jó lenne e nagy űrt betemetnem,

kitölteni sok-sok csacskasággal,

csak nevetni, nem törődni mással.


Üres vagyok, elfáradt a lelkem,

adni tudnék, de most elfelejtem,

amit kaptam darabokra bomlott,

kisöpörném a hasztalan gondot.


Üres vagyok, senki nem ért engem,

kinek adjam végtelen szerelmem?

Törmelékét akarják csak tőlem,

szél hordja a lényeget belőlem.

2011. 01. 11.


Tollamhoz


Gyere firkancsom, írjunk,

ne tollszárkodj üres lapok alatt,

nem alszunk mi téli álmot,

a nap pedig fogy, elszalad.


Ne félj, most nem szorítlak,

nem vetünk sorokat igazságról,

inkább csak rólad mesélünk,

sorsomban elgörbült társról.


Papírnak is nyűg, ha vésik,

de olykor egy gondolat átszakad,

aforizmák, égi prizmák,

toll alatt míg szántanak.


Sokszor megtréfál az élet,

fejből fújod már összes vicceit,

import hozott madeinből,

én meg szobámban ráglak itt.


Velem aztán jól kifogtad,

Hawaiira együtt soha nem megyünk,

aranyfényben nem ragyoghatsz,

létért kell együtt küzdenünk.


Bánt, hogy néha félre doblak,

bocsásd meg ostoba szeszélyemet,

de rád senki sem taposhat,

minket sírunk együtt temet.


2009. december 12.


Vers József Attilához

Ki gyermek, még ostobán éveket kerget,

macskákat hajszol vagy babáját nyúzza,

máskor anyja kezét rángatja, húzza,

ha nem kap olyan cukrot, amit ő szeret.


Ilyen vagyok én is, durcásan nyekergek,

vádlón, morcosan gondolok a korra,

mely elnézte, hogy szenvedj a nyomorba’

s a telhetetlen goromba, korán elvett.


A sok nincsedből tündöklő kincs termett,

de miért volt sorsod végig mostoha,

s miért tévedt ritkán boldogság oda,

ahol Te jártál, miért nem ott tekergett?


Ó, bár ha magam is nem ily’ szegény volnék,

neved platinán gyémánttal ragyogna,

minden házon, melyben jártál Attila,

de így, remegő kezem kutat csak tollért.


Adrienn 2009. szeptember 26., 12:22:40


Fázom


Fázom és melegedni volna kedvem,

de némán tűrök a rám törő hidegben,

mint dermedt ágon gubbasztó madárka,

csőrét szárnya közé rejtve el.


Gondfelhők úsznak a széllel felettem,

alattam rianás, és térdem roskatag,

bűntől csordul az égig érő katlan,

de hitem ma mégis megmarad.


Istenem mondd, hát mi végre születtem,

kihűlök vagy holtomat lángok közt lelem,

s nekem majd elszáradt fűszálak jutnak

egy kietlen, gazos sírhelyen?


Fázom, és itt ül a magány mellettem,

hosszú szakálláról csüngnek a jégcsapok,

de legjobban meggyötört lelkem reszket,

félek, hogy egészen megfagyok.


2009. 11. 07.


A pataknál

Vén patakunkat összenyomta a sok nyár,

medrében a békanyál is mélyre ült,

két partján gizgaz tekint győztesen körül.


Ember már alig jár a gyalogúton át,

kifakult körülötte a tarka rét,

egy-egy kutya csahol keresztül rajta még.


Rég hangos volt a táj, széles a taposás,

akkor élénken nyüzsgött itt az élet,

virágot szedtünk vagy lestük a gőtéket.


Az öreg híd áll még, elmerengtem rajta,

aztán esőcsepp pottyant a patakba,

s egy ringlószilva beesett a nyakamba.


Adrienn 2009. augusztus 22., 21:17:18


/Antal Adrienn/

Életem

Az életem mintha egy pajta lenne,

ahová néha benéznek idegenek,

én szállást adok nekik mosolyogva,

s kiviszem az utolsó kenyeremet.


Az életem mintha egy deszka lenne,

sok apró üreggel, tele repedéssel,

az Ács Fia jön és újragyalulja,

porát lefújja, s száll a feledéssel.


Az életem mintha darab vas lenne,

rozsdásodó csavar sínek közé esve,

a többiek csak átmentek felette,

de ma vakvágány, a fű is belepte.


Az életem ugyan kit érdekelne,

kinek is mondanám mi éget legbelül...

Megkopott tollam serceg a kezemben,

társamnak csupán ő maradt, egyedül.


2009. 08. 15.



Lehettél volna


Lehettél volna még meghatározó,

ha elhatározásod lett volna rá,

de te kérdőjeleken lógtál,

mint kampókra akasztott sonka,

s kettőspont nem került ebbe a sorba.

Vagy egy felkiáltójel vágott orrba?


Kálvárián rendeztél versenyfutást,

de stafétabot ott át nem adható,

ha múltad dárdáiba esel,

mikor majd szakad alattad a verem,

már feledem, hogy mondat voltál velem,

tintafolt leszek csak, mit tollam lehel.


2009. 08. 05.



Csak Téged hallgatnálak

Néha egyetlen szavad is elég lenne,

Hogy igazgyönggyé változzon minden kavics,

Hogy ráüljek veled a csend pamlagára,

Mint pirkadatkor harmatcsepp a fűszálra,

S ajkadon csüngve találjon a holnap is.


Máskor reggeltől csak téged hallgatnálak,

És hangodban lubickolnék alkonyatig,

Minden mondatodból húznék aranyszálat,

Takarót szőnék belőle, hogy ne fázzak,

Amikor majd nem beszélsz hozzám, nem vagy itt.


2009. 07. 19.






Vágyálomom


Volt egyszer egy vágyálmom:

az igaz szerelmet, én majd megtalálom!

Kerestem is ébren, kerestem is éjjel,

el soha nem lankadó, hősi szenvedéllyel.

Hazugvilág táján nappal megtaláltam,

álmaimban pedig mindig másra vágytam.

Néha boldog voltam, máskor nagyon árva,

s zaklatott, bús szívem végóráját várta.

Képzeletem gyakran el is költözött,

messze vidékre, melyet könny, nem öntözött.


Ott puha, zöld mezőn a lankák között,

mosolygó, öreg fűz büszkén őrködött

fehér margaréták szellőtánca fölött.

Pirosló pipacsok rajzoltak szőnyeget,

s a szerelemtündér felettük lépkedett.

Aranypillangók ezerszám rajzottak,

szárnyaikon pedig férfiszívet hordtak.

Balra magaslott a Szeretlek szikla,

melynek visszhangja a mennyországot nyitja.

Körötte folydogált a hűség patakja,

s szivárvány alagút vezetett alatta.

Itt örök tavasz karolt a perzselő nyárba,

és sohasem ért véget senki boldogsága.


2009. 02.22.



Levelezései címem:darin57@gmail.com




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 50
Tegnapi: 7
Heti: 77
Havi: 238
Össz.: 19 569

Látogatottság növelés
Oldal: Címoldal
Versek és novellák - © 2008 - 2012 - amoriana.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:

     


X

Megtalálta? Keresse itt!