Versek és novellák

Honlapomon a 2009-től írt verseim és novelláim olvashatók

 

 

 

 

Üdvözöllek Kedves Olvasóm!

 

Honlapomon a 2009-től írt verseim  és novelláim szerepelnek.

 

Versben égek

 

Parázson táncol bennem a líra,

lelkemben izzik a forró dallam,

üktet a ritmus, ébred a hajlam,

gyulladó szívemet versre hívja.

 

Szöknek az évek, lökdös a kínja,

szállnak a füstben az égett képek,

múltba tekintek, hamura lépek,

s vissza a tűzbe míg testem bírja.

 

Perzsel az élet, lobban a pírja,

pattan a szikra és versben égek,

örökös máglya amíg csak élek,

vágyom a szélre mely lángját szítja.

 

 2009. október 14., 00:50:16

 

 Üres vagyok

 

Üres vagyok, kong a semmi bennem,

jó lenne e nagy űrt betemetnem,

kitölteni sok-sok csacskasággal,

csak nevetni, nem törődni mással.

 

Üres vagyok, elfáradt a lelkem,

adni tudnék, de most elfelejtem,

amit kaptam darabokra bomlott,

kisöpörném a hasztalan gondot.

 

Üres vagyok, senki nem ért engem,

kinek adjam végtelen szerelmem?

Törmelékét akarják csak tőlem,

szél hordja a lényeget belőlem.

 

2011. 01. 11.

 

 

 

Tollamhoz

 

Gyere kis firkancsom írjunk,
ne tollszárkodj az üres lapokon,
nem alszunk mi téli álmot,
mint medve téli napokon.

Ne ijedj, most nem szorítlak,
nem vetünk sorokat igazságról,
ketten ma rólad mesélünk,
sorsomban osztozó társról.

Papírnak se jó, ha vésik,
de olykor egy gondolat átszakad,
aforizmák, égi prizmák,
a toll alatt, míg szántanak.

Megtréfál sokszor az élet,
fejből fújod már összes vicceit,
import hozott madeinból,
és én szobámba zárlak itt.

Velem aztán jól kifogtad,
Hawaiira együtt soha nem megyünk,
aranyfényben sem ragyoghatsz,
létért küzdünk, de emberül.

Bánt, hogy néha félre doblak,
aztán magadra hagylak napokig,
bocsásd meg, hogy el nem adlak,
s magammal viszlek síromig.

 

2009. december 12.

 

 

Vers József Attilához

 

 

A gyermek, ostobán éveket hajszol,

macskákat kerget vagy babáját nyúzza,

máskor anyja kezét rángatja, húzza,

ha nem azt kapja, amiért épp harcol.

 

Így teszek én is, durcásan kesergek,

morcosan, vádlón gondolok a korra,

amely engedett szenvedni nyomorba’

s elvett, harmadik napján decembernek.

 

A nincseidből tündöklő kincs termett,

csak sorsod volt veled végig mostoha,

olyan ritkán tévedt boldogság oda,

ahol te jártál, arra nem tekergett.

 

Ó, ha magam is nem élnék szegényen,

a neved arany táblákon ragyogna,

hirdetné, hogy itt élt József Attila,

de így csak versem adhatom, szerényen.

 

 

2009. szeptember 26.

 

 

Fázom

 

Fázom és melegedni volna kedvem,

de némán tűrök a rám törő hidegben,

mint dermedt ágon gubbasztó madárka,

csőrét szárnya közé rejtve el.

 

Gondfelhők úsznak a széllel felettem,

alattam rianás, és térdem roskatag,

bűntől csordul az égig érő katlan,

de hitem ma mégis megmarad.

 

Istenem mondd, hát mi végre születtem,

kihűlök vagy holtomat lángok közt lelem,

s nekem majd elszáradt fűszálak jutnak

egy kietlen, gazos sírhelyen?

 

Fázom, és itt ül a magány mellettem,

hosszú szakálláról csüngnek a jégcsapok,

de legjobban meggyötört lelkem reszket,

félek, hogy egészen megfagyok.

 

2009. 11. 07.

 

 

A pataknál

 

Vén patakunkat összenyomta a sok nyár,
medrében a békanyál is mélyre ült,
két partján gizgaz tekint győztesen körül.

Ember alig járkál ott a gyalogúton,
s kifakult az út körüli tarka rét,
egy-egy kutya csahol keresztül rajta még.

Rég hangos volt a táj, széles a taposás,
akkor élénken nyüzsgött itt az élet,
virágot szedtünk vagy lestük a gőtéket.

Az öreg híd meg van, elmerengtem rajta,
összekötötte múltamat a mával,
de jó volt együtt menni rajta mamával.

Itt a vadvirágos, dombok közti réten,
amíg hömpölygött a víz a patakban,
a híd üres, rajta magamra maradtam.

Deszkája recsegős, korhadásnak indult,
elkopott, rokonok, barátok fogytak,
könnyeim víz helyett a mederbe folytak.

 

2009. augusztus 22.

 

 

 Életem

 

Az életem mintha egy pajta lenne,

ahová néha benéznek idegenek,

én szállást adok nekik mosolyogva,

s kiviszem az utolsó kenyeremet.

 

Az életem mintha egy deszka lenne,
sok apró üreggel, tele repedéssel,
az Ács Fia jön és újragyalulja,
porát lefújja, szálljon feledéssel.

 

Az életem mintha darab vas lenne,
rozsdásodó csavar, sínek közé esve,
a többiek csak átmennek felette,
egy vakvágány, már a fű is belepte.

 

Az életem ugyan kit érdekelne,
kinek is mondanám mi éget legbelül.
Megkopott tollam forgatom kezemben,
társamnak csupán ő maradt, egyedül.

 

 2009. 08. 15.

 

 

 

Lehettél volna

 

Lehettél volna még meghatározó,

ha elhatározásod lett volna rá,

de te kérdőjeleken lógtál,

mint kampókra akasztott sonka,

s kettőspont nem került ebbe a sorba.

Vagy egy felkiáltójel vágott orrba?

 

Kálvárián rendeztél versenyfutást,

de stafétabot ott át nem adható,

ha múltad dárdáiba esel,

mikor majd szakad alattad a verem,

már feledem, hogy mondat voltál velem,

tintafolt leszek csak, mit tollam lehel.

 

2009. 08. 05.

 

 

 Csak Téged hallgatnálak

 

 

Néha egyetlen szavad is elég lenne,
hogy igazgyönggyé változzon minden kavics,
hogy ráüljünk együtt a csend pamlagára,
mint pirkadatkor harmatcsepp a fűszálra,
és ajkadra forrva leljen a holnap is.

 

Máskor reggeltől csak téged hallgatnálak,
és hangodban lubickolnék alkonyatig,
minden mondatodból húznék aranyszálat,
takarót szőnék belőle, hogy ne fázzak,
amikor nem beszélsz, nem látlak, nem vagy itt.

 

 2009. 07. 19.

 

 Visszatérő álmom

 

Régen és oly sokszor visszatérő álmom,
hogy igaz szerelmem egyszer megtalálom,
kerestem én ébren, jártam nála éjjel,
soha nem lankadó, hősi szenvedéllyel.

Hazug-világ táján nappal megtaláltam,
álmaimban pedig mindig másra vágytam,
néha boldog voltam, többször nagyon árva,
s zaklatott, bús szívem végóráját várta.

Képzeletem gyakran messzire költözött,
olyan vidékre, melyet könny nem öntözött,
ahol puha, zöld mezőn a lankák között,
egy mosolygó, öreg fűz büszkén őrködött,
fehér margaréták szellőtánca fölött,
pirosló pipacsok rajzoltak szőnyeget,
a szerelemtündér felettük lépkedett,
és aranypillangók ezerszám rajzottak,
szárnyaikon pedig férfiszívet hordtak,
balra magasodott a Szeretlek szikla,
aminek visszhangja mennyországot nyitja,
körötte folydogált a hűség patakja,
szivárvány alagút vezetett alatta,
örök tavasz karolt a perzselő nyárba,
s nem ért véget soha senki boldogsága.

 

 2009. 02.22.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Levelezései címem:darin57@gmail.com

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 9
Heti: 61
Havi: 174
Össz.: 48 829

Látogatottság növelés
Oldal: Címoldal
Versek és novellák - © 2008 - 2017 - amoriana.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »