Versek és novellák

Honlapomon a 2009-től írt verseim és novelláim olvashatók

Okru Gronjiban

 

Jobbra Trogír fényeit füröszti a tenger,
szemben part felé halad egy kis, fehér hajó,
kövér pálmaágak susogják, gyere ember,
enyhe fuvallat hív sétára, csalogató.

Szűk utcák kapaszkodnak a hegyre, cikázva,
kis kertekből bólogatnak a leanderek,
színpompás virágaik buja sokasága,
hajnalban lesznek a sziklák közt csendéletek.

Dús levelek közül egy duzzadt citrom kacsint,
olivák, fügék alusszák gyümölcsálmukat,
leltem az Adriánál pár órányi édent,
míg nyugalom nyújtózik a holdvilág alatt.

A tücskök szerenádja épp olyan, mint nálunk,
a Göncölszekéren sincs más csillag odafenn,
vacsorára ma rántott tintahalat vártunk,
a magyar étteremben, pár magyar idegen.

Békés a félsziget és fogva tart az éjjel,
talán most akar mindent elmesélni nekem,
talán csak nem akartam egyedül aludni,
hvala Okru Gronji, hogy láthatott a szemem.

 

2010. július 2.

 

A szerencsekovács

 

Sistereg a parázs, dolgozik a kovács,
hajlítja a vasat, ideje sem marad.
Törli a homlokát, tőle várnak csodát,
üllőjén kopácsol, szerencsét kovácsol.

Tanoncát hívatja, parancsát kiadja,
üljön fel a bakra, gyors lovait hajtsa.
Vigye a szerencsét, hiába ne lessék,
igazságos legyen, mindenhová tegyen.

Ám ez a mihaszna, hóbortos inaska,
fütyül a szavára, s egy helyre dobálja.
Néha ad szegénynek, kevésből megélnek,
hiába a fohász, továbbra sem csodás.

Vádolják a mestert, adni miért restellt,
siratják sorsukat, nem látnak kiutat.
Várják a szekeret, inas meg tekereg,
gazdagokhoz pártol, hajnalokig táncol.

Nem érti a világ, ki véthetett hibát,
annak jut szerencse, ki inas kegyeltje?
Egyszerű a mottó, nem segít a lottó,
ha neked nem adnak, kovácsold magadnak.

 

2010. 03. 27.

 

Menekülök

 

Egész télen csak a tavaszt vártam,
a rügyfakadást szívemből vágytam,
attól talán majd szárnyra kaphatok,
addig unottan nyugtázom a napot.

Sorok közé bújtam minden elől,
kérdezni sem akartam senkiről,
csak betűkkel babrálni szótlanul,
de sűrűn bekopogott Kell nagy Úr.

Minden hét hátamra dobta terhét,
félve engedtem be vak szerencsét,
nálam magából máris kifordult,
méregfoga csontommal csikordult.

Robinson Crusoe mása lehetnék,
úgy szigetemről el se mehetnék,
kivárhatnék legalább négy tavaszt,
esetleg meghúzhatnám a ravaszt.

Március van és most tartok attól,
hogy télbe menekülnék a Naptól,
veszett kutyaként üldöz a magány,
hogy torkomnak essen, csak arra vár.

2010. március 03.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 8
Tegnapi: 16
Heti: 50
Havi: 330
Össz.: 77 168

Látogatottság növelés
Oldal: Verseim 3.
Versek és novellák - © 2008 - 2024 - amoriana.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »