Okru Gronjiban
Jobbra Trogír fényeit füröszti a tenger,
szemben part felé halad egy kis, fehér hajó,
kövér pálmaágak susogják, gyere ember,
enyhe fuvallat hív sétára, csalogató.
Szűk utcák kapaszkodnak a hegyre, cikázva,
kis kertekből bólogatnak a leanderek,
színpompás virágaik buja sokasága,
hajnalban lesznek a sziklák közt csendéletek.
Dús levelek közül egy duzzadt citrom kacsint,
olivák, fügék alusszák gyümölcsálmukat,
leltem az Adriánál pár órányi édent,
míg nyugalom nyújtózik a holdvilág alatt.
A tücskök szerenádja épp olyan, mint nálunk,
a Göncölszekéren sincs más csillag odafenn,
vacsorára ma rántott tintahalat vártunk,
a magyar étteremben, pár magyar idegen.
Békés a félsziget és fogva tart az éjjel,
talán most akar mindent elmesélni nekem,
talán csak nem akartam egyedül aludni,
hvala Okru Gronji, hogy láthatott a szemem.
2010. július 2.
A szerencsekovács
Sistereg a parázs, dolgozik a kovács,
hajlítja a vasat, ideje sem marad.
Törli a homlokát, tőle várnak csodát,
üllőjén kopácsol, szerencsét kovácsol.
Tanoncát hívatja, parancsát kiadja,
üljön fel a bakra, gyors lovait hajtsa.
Vigye a szerencsét, hiába ne lessék,
igazságos legyen, mindenhová tegyen.
Ám ez a mihaszna, hóbortos inaska,
fütyül a szavára, s egy helyre dobálja.
Néha ad szegénynek, kevésből megélnek,
hiába a fohász, továbbra sem csodás.
Vádolják a mestert, adni miért restellt,
siratják sorsukat, nem látnak kiutat.
Várják a szekeret, inas meg tekereg,
gazdagokhoz pártol, hajnalokig táncol.
Nem érti a világ, ki véthetett hibát,
annak jut szerencse, ki inas kegyeltje?
Egyszerű a mottó, nem segít a lottó,
ha neked nem adnak, kovácsold magadnak.
2010. 03. 27.
2010. március 03.