Nem várok
Nem várok én már senkitől vigaszra
Megbántam sóhajok mind szögre akasztva
Lógnak, sorakoznak a felejtés fáján
Megfagyott a kín is ott, a szívem táján.
Alszik a kedvesem
Gondolatban átkarollak
Csókjaimmal simogatlak
Angyalok is halkan járnak
Nyugalmadra így vigyáznak.
Őrzik álmod, őrzöm én is
Egészen az ébredésig.
Sóhajommal takargatlak
Soha, soha el nem hagylak
Tarst meg!
Add a kezed, megtartalak!
Fogd a kezem, tarts meg!
Ne engedd hogy elhagyjalak
S ha küldlek, ne halld meg.
Hazudd nekem azt, hogy szeretsz
Olyan édes ez a méreg
Önts tele még egy poharat!
Hadd legyek ma részeg.
Hogy ha látnál józanodni
És nem lesz kedved már hazudni
Csak add kezed, hogy megtartsalak
Fogd a kezem, s tarts meg!
2009. 02. 23