Belecsendesülve
Belecsendesülve a bent
legnémább zugába,
dugába dőlt tervem
szétszakadt varázsa
léhasággal sújtó béklyóm.
Hunyt szemem előtt megvadult
fehér ló elvágtat,
nem várhat rám többé
vagy vak a hajtó is…
s veszett álmom űzi lovát.
2010. 04. 29.
Reményem
Kancsal szemével hunyorítva,
száját flegmán félrehúzva,
méricskél, mint szabó a kelmét,
én pedig lesem a kegyelmét.
Majd tovaszáll, mint tarka lepke,
tenyeremből eleresztve,
míg köröttem keringőt járnak,
hulló szirmai száz virágnak.
Mikor játszani támad kedve,
visszatér hozzám nevetve,
szemem fényei után kutat,
de tükörlabirintust mutat.
Jövőmnek kóborló vigasza,
múltamnak groteszk viasza,
megtűrt szolgálóként követlek,
dobj végre mosolyt a szívemnek.
2010. január 15