Nem láttam
Nem láttam idén hóvirágot
a rozsdás drótkerítés mellett,
nem láttam hogyan nézi anyám,
ablakából a keskeny kertet.
Idén nem láttam kék ibolyát
nyílni az öreg dió alatt,
merengve bent itt tavaszt vártam,
s az idő kint gyorsabban haladt?
Otthon földünk nem lett fekete,
csak macskánk, mit Marcinak hívtak,
rövid álmát gyakran kereste
ott, ahol bazsarózsák nyíltak.
Nem láttam hová tűnt a kandúr,
de van még két rózsaszín bokor,
s mielőtt elinalna a nyár,
együtt anyával, látni fogom.
2011. éprilis 17.
Csernely
Mintha egy pók figyelne a dombok közül,
s vékony lábai lennének az utak,
testében folydogál egyetlen érként,
falu közepén a kis Csernely-patak.
Magasba nyúlnak a páraszakadékok,
mélázva nyújtóznak el a völgy fölött,
bükkfák és fenyők susogva dúdolnak,
s bent fakopács kopog a tölgyek között.
A Betyár-kúthoz már ritkán téved ember,
régmúlt időkben Vidróczki ott pihent,
öregek olykor még arról meséltek,
a Sturmann-kastélyba vacsorázni ment.
A csevice helyét most bokrok takarják,
vize elszökött, ahogyan az évek,
nincs már forrás, ahol fehér ló ivott,
csak legenda maradt, s falusi vének.
Eltűnt a bánya, helyén szemétdomb ásít,
az akácos nyáron még illattal üzen,
olyan szép most is, amikor virágzik
vagy hópihék ülnek az ágain el.
Csak néhányan tudják, hol is volt a lőtér,
hogy útközben édes szamóca terem,
hogy a gólyák tavasszal visszaszállnak,
s őzek futnak át este a réteken.
Kevesebb az ember, kivágják a fákat,
az Uhu is távolabbra költözött,
de ez a helység trónol templomával
szívem közepén, kedvemceim között.
2009. 12. 04.
Otthon a dombon már hajlik a fű,
a csalogány hűs lombágyon dalol,
estikék édes illatát hordja
tavaszi szellő, minden ablakon.
Éled az élet a kertek mélyén,
s nézem az éjben a csillagokat,
szüleim házára melyik világít,
melyikkel üzenjem csókjaimat.
Haza de mennék, haza de vágyom,
nyugtalan lelkem az égbe kiált,
ott a gyökerem, itt a virágom,
elég a tréfából huncut világ!
2009. 05. 10.