Ne bennem higgy

 

Ne bennem higgy, inkább bízz magadban,

hogy tudsz majd szeretni húsz év múlva,

ha testünket másféle láz nyúzza,

s hidd el nekem, hogy én így szeretlek.

 

Nem ígérek, hogy ne csalódj bennem,

ha mennünk kell az életen túlra,

úgy gondolj vissza a több mint húszra,

hogy miénk volt a legszebb szerelem.

 

2011. április 13.

 

 Szakadj brokát!

 

Lezártam a múltból, többé ne fájjon,
hátrahagyva tucatnyi széles álmom,
lelkembe csend, majd a béke költözött,
de egyedül állok egy függöny mögött.

 

2010. 08. 23.

 

 

 

Most lefekszem

 

Most lefekszem és behunyom a szemem,

hagyom, hogy kinyíljon szebbik világom,

hol bátran andaloghat hű képzeletem,

s magamat is sokkal boldogabbnak látom.

 

Belül egyszerűbb, világosabb minden,

fekete árnynak nem legyeznek körül,

ezernyi fény csillan, ígéret varázslat,

játszom és elhiszem nem vagyok egyedül.

 

Kigondolom a kérdést majd a választ,

nem kell félnem, hogy bárki is kinevet,

egyszerű szavakkal bélelem ki álmom,

s csupán egyetlen szó mindenre felelet.

 

Most lefekszem és behunyom a szemem,

ringatom magam reményem nyugágyán,

jöttöd a takaróm, magamhoz ölelem,

fejem alatt tiszta bizalmam a párnám.

 

2010. 03. 20.

 

Megölhetsz, ha azt akarod

 

Megölhetsz, ha azt akarod,

de fegyvert kezedbe nem adok.

Ölj meg engem puszta kézzel,

haldokoljak ölelésben.

 

Megölhetsz, ha azt akarod,

de mérget kezedbe nem adok.

Ölj meg engem csókjaiddal,

fuldokoljak ajkainkban.

 

Megölhetsz, ha azt akarod,

de tüzet kezedbe nem adok.

Ölj meg engem égő vággyal,

haldokoljak mámorában.

 

Megölhetsz, ha azt akarod,

de ollót kezedbe nem adok.

Ölj meg engem harapással,

ne lehessek soha mással.

 

Megölhetsz, ha azt akarod,

de nyilat kezedbe nem adok.

Ölj meg engem két szemeddel,

ragyogásuk hamvasszon el.

 

Megölhetsz, ha azt akarod,

de ásót kezedbe nem adok.

Ölj meg engem szerelmeddel,

testem testeddel temesd el.

 

2010. 03. 06.

 

Mindent vagy semmit...

 

Véresre dörzsölte hiányod a lelkem,

bilincsemért, ó mennyit küzdöttem veled,

talán azt akartad mindörökké fájjon,

kínok közt szenvedjek, ha elveszítelek.

 

Bűnhődtem eleget, ne büntesd már tovább,

esztelen óhajom szédült kapzsiságát,

a mindent vagy semmit én már nem akarom,

elég lesz ha érzem szíved forróságát.

 

Évszakok kajánul mosolyogtak rajtam,

remegve kutattam melyikben jössz felém,

úgy tűntél el, mint nyom a homokviharban,

csak porával fújta tele szemem a szél.

 

Itass meg ajkadból, végre adj egy kortyot,

ostobaságomért ne vond meg kegyelmed,

te sem hihetted, hogy útjaink szétválnak,

s eltudod dobni majd végleg e szerelemet.

 

2010. 03. 06.

 

 

 

Szólj hát végre!

 

Régi kedvesem hangját felidézem,

az alkonyat oly némán folyt körül,

szavai csobbanását most is érzem,

miként lüktető szívembe merül.

 

Orgona zúg fel üres templomomban,

billentyűin játszik mély sóhajom,

egy galamb reszket kint az ablakomban,

de bent hidegebb van, inkább hagyom.

 

Beszélj hozzám, hogy minden gyertya égjen,

nézd legalább ezt a szép madarat,

ha nem szeretsz is, engedd, hogy ő éljen,

 

megcsendüljön ajkadtól minden harang,

szólj hát végre, mentsd meg ezt az egyet,

ha több mondandód már nem is maradt.

 

2010. február 01

 

Így adnám neked

 

Feltöröm a csendet,

ahogy anyám törte a diót,

ha sütni készült valami jót,

amikor haza várt.

Így adnám neked a szerelmet.

 

Morzsolom a csendet,

ahogy nagymamám az olvasót,

ha látott szívből kérni valót,

mit csak Isten adhat.

Így adnám neked a szerelmet.

 

Simítom a csendet,

ahogy takarót az ágyamon,

hová ölelni vár két karom,

mint a Nap a hajnalt.

Így adnám neked a szerelmet.

 

Ringatom a csendet,

ahogy szülőanyja gyermekét,

hogy ölében hunyja le szemét,

míg álomba merül.

Így adnám neked a szerelmet.

 

Figyelem a csendet,

ahogy őr a kései lépteket,

ha várja még akit beereszt,

mert egyszer hazaér.

Így adnám neked a szerelmet.

 

2010. január 20.

 

 

 

Szeretlek

 

Őrizlek, mint örökmécses a fényt,

hordozlak, mint óceán a habjait,

mint a rab, ki megszolgálta láncait,

a részemmé váltál, de szeretsz-e még?

 

Mindhiába múlt el megannyi éj,

és virradt újabb értelmetlen hajnal,

olyan gyatrán harcoltam önmagammal,

időfátylam átperzselte a remény.

 

Sejtheted-e mennyire szeretlek,

hogy átjárod minden kis gondolatom,

kéretlenül mindenem neked adom,

s alamizsnádért szüntelen kereslek.

 

Ha tehetném, szívem ketté törném,

neked adnám, hogy érezd mit élek át,

így együtt élhetnénk a legszebb csodát,

örök szerelmet a halandók földjén.

 

2010. január 08.

 

 

Jönnél, tudom

Jönnél, tudom, de én már nem akarlak,
lehúzott redőny mögé eltakarlak,
többé nem mondom ki nevedet,
és nem hallom meg, bárki is emleget.

Csókom ne kívánd, értem ne égj lázban,
keserűség ízét hagytad a számban,
játszadoztunk, hogy örök nyár van,
de őszben jártunk, esti félhomályban.

Jönnél, tudom, de én már nem akarlak,
fehéren-feketén zárult egy ablak,
érzem, szíved még fényre vágyik,
de régi szobámban csak pók cikázik.

Porszemcsék alusszák édes álmukat,
szerelmem heve nem tör köztük utat,
Ikarosz szárnyán emelkedtél,
végül te is, örökre, odavesztél.

 

2009. 11. 22.

 

 

 

Nem akarlak felejteni

 

Egyre gyakrabban lepnek meg a képek,

ébredezni vágynak száműzött emlékek,

minden szép már, mint a hófödte sziklák,

távolból fehérlő, s megcsillanó szikrák.

 

Mosollyá váltak szememben a könnyek,

esti magányom is mindig egyre könnyebb,

nem kérlellek már, nem zúdul panaszom,

hisz szerelmed volt az igazi tavaszom.

 

Talán a fogyó Hold hozott ily’ közel,

vagy a távolodó ősz nyugalma ölel,

de lehet, csak most kezdtem megérteni,

nem tudlak, s nem is akarlak felejteni.

 

2009. 11. 03.

 

 

Szerelmes szívek zátonya

 

Jártam a szerelmes szívek zátonyán,

Ott már millió hajó fennakadt,

Kincseket rejt mélyen az óceán,

A legszebben csengő szavakat.

 

Csókoktól dagadt vitorlákat téptek,

Szívekbe plántált vak remények,

S akik a bárkával ideértek,

Tudják e szavak mennyit értek.

 

Kivetett halai a szerelemnek,

A parton még dagályra várnak itt,

S aranyló homokon megpihennek,

Kifosztott, meglopott álmaik.

 

 2009. 07. 30.

 

Egy másik világban

 

Egy másik világban jártam pénteken,

Ott vártál rám és én tudtam, ott leszel.

Megragadott, vitt feléd az érzelem,

S tovatűnt minden kérdés és félelem.

 

Ha volt is korábban némi kételyem,

Hozzád közeledve eltűnt hirtelen.

Csoda történt mint a Vörös-tengeren,

Szétvált a tömeg és ott voltál velem.

 

Mindenki más időzónába került,

Tekinteted ágyán lényem elmerült.

Gyengéd érintéssel fogtad meg kezem,

Ajkadról mint a méz csorgott le nevem.

 

Első csókjaidtól testem felhevült,

S felettünk boldogan két angyal derült .

Egy másik világba vittél pénteken,

Együtt voltunk ott, mi és a szerelem.

 

2009. 07. 12.

 

 

 

 Nem tudom

 

 

 

 

 

 

Egy szerelmes férfi vallomása

 

Oldal: Szerelmes versek
Versek és novellák - © 2008 - 2024 - amoriana.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat