Butácska ész
Butácska ész gyalogol az úton,
kip-kop, kip-kop
előtte egy kavics vigyorog,
tipp-topp, tipp-topp
megtorpan, tétován toporog.
Felette sötét felhő gomolyog
hipp-hopp, hipp-hopp
a megoldás fentről lecsorog,
lics-locs, lics-locs
elmossa a követ előle.
Dalolva lépked az ész előre,
nincs ott, nincs ott
megbotlik a következőbe',
pitty-potty, pitty-potty
s értetlenül néz a felhőre.
Balázsnak
Két Antal játszik a lanttal
tudod-e?
Egyazon dalra lüktetnek ereink,
egyazon vérből születtek eleink,
s még szülőfalunk is ugyanaz.
Az írják, Te az Öreggel kezdted,
magam meg lassan őszülve, öregszek,
hisz húsz évvel korábban
kellett, hogy megszülessek…
Én még ittam a Csevice vizét,
még látogattam a Szalmás tanyát…
Akkor még sűrű volt az erdő,
de hisz tudod…
Nem kopár irtás meredt le ránk.
Csernely Apollót is megragadta!
Talán bőkezűen ezért oltotta
fenyőbe, bükkbe meg tölgybe
a költészet szerelmének vesszejét.
Daloljunk hát kedves rokon,
lesz még szüreti bál otthon!
Lesz még…
2009. 03. 06.
Utolsó remény Mindenkinek van egy patakja, öröm és bánatkönny fakasztja. Van talán egy árnyas sétány, ahol képzeletünk szívesen sétál, ahol megül, olykor megpihen, vagy csak rohan tovább, ahogyan a nyár, mígnem megáll az ősz előtt, mint peronon az utazó, aki valahonnét valahová igyekszik. Talán nem is oda, ahová szívünk oly sokszor tévedt, s ahová vágyaink futottak, vagy csak bandukoltak, mint bicegő csősz a határban este, minden rezzenésre lesve, hogy meg ne lopják utolsó reményünk, melyre a tél szemüvegén át, még utoljára, egyszer visszanézünk. 2009. 06.07.