Versek és novellák

Honlapomon a 2009-től írt verseim és novelláim olvashatók

 

A bánat kapuja

Minden szürke ott, köd szitál a tájra,

kiszáradt fák égett koronája

nyöszörög a fagyos félhomályban,

a bánat sarkig tárt kapujában.

 

Egy varjú tévedt korhadt cölöpjére,

onnan figyeli, mikor, ki tér be,

hosszú sorokban mindenfelől jönnek,

lehorgasztott fejű, bús letörtek.

 

Senki se látta, soha kulcsra zárva,

rozsdás lakatját jó mélyre ásta

az első, aki először benyitott,

és fájdalmában mindenkit átkozott.

 

Attól a naptól csendben tűnik tova,

csalódott lelkek elnémult sora,

s a varjú károg rémülten oszlopán:

valaki láncolja be maga után!

 

2009. 11. 21.

 

Leltározom

 

Nincs barátom,

se rokonom,

se szomszédom,

se társam.

A szerelem?

Istenem...

Gúnyolódsz velem?

 

Hazám vagyon,

anyám, apám,

két gyerekem,

pár sírhalom,

meg a Toll.

Istenem!

Te vagy itt velem.

 

2009. 08. 06.

 

Valami

 

Valamit keresni jöttem,

itt lent találni valamit,

tenni, ami rám mérettetett,

s hogy akarok-e költő lenni,

nem kérdezték, elrendeltetett.

 

Üti a lelkem valami,

világ kínja dobol benne,

máskor oly negédes vágy gyötör,

kéj oson rajtam, mint vánkoson

csatározó szerelem este.

 

Torkom ha marja valami,

nekem kell azt kimondani,

gyújthatok tüzet csillagokban,

lehetek kardélen billegő

pillangó, fénylő vagy mulandó.

 

Adrienn 2009. szeptember 01.

 

Sivatagi rózsa

 

Kicsiny hajtás lapult a tarisznyámban

és a közösből pár marék anyaföld,

hurcoltam a lelkek sivatagában,

szemben homokviharral, zúgó árral.

 

Néha már azt sem tudtam merre jártam,

ültetni mentem, másra nem vágytam.

Nem bántam, ha tüskéje szúrta vállam,

ha porban háltam, mert nem bírt a lábam.

 

Kicserzett számból sosem tört fel jaj szó,

ha városba érve nem nyílt meg ajtó.

Láttam, ugyanoda visszataláltam,

ezredszer is futóhomokra hágtam.

 

Nem vártam, hogy más ültesse helyettem,

csak mentem, és közben észre sem vettem,

hátizsákomban virágom befakadt,

s így lett rózsabokor a dűnék alatt.

 

Adrienn 2009. augusztus 30.

 

Az öreg ember és a kíváncsi vizsla

 

Felrémlik előttem egy vasútállomás,
ahol egy idős ember,
kutyájával együtt a vonatra várt.
A magány két oldalról karolta,
talán szomszédja se volt,
csak ez a kölyök vizsla,
akit még nem gyötört meg a sors.
A bácsika leült egy padra,
s ebének a következő jó tanácsot adta:
„No, aztán ne kíváncsiskodjál!”
Látszott, hogy rendesen etette,
egész nap jó modorra nevelte,
de a kutya félreérthette a pedagógiát.
Egyfolytában barátkozott,
mindenkihez odafutott,
buzgalmával el is nyerte a szimpátiát.
Nem akart ő kéregetni,
csak a szatyrokba belelesni,
az emberek viszont félreértették a kutyát.
Gazdája a fejét csóválta,
kutyája a farkát,
az utazók meg mosolyogtak,
s a peronon végig, egy falatot ledobtak.
Senki sem figyelt az öregre,
ő pedig ismételte rendre:
„A kíváncsiság egyszer bajt hoz a fejedre!”

 

2009. 02. 24.

 

 

Okkal, vagy ok nélkül                     lugas_.jpg

 

 

Február utolsó napja volt,

hazamentem, mert haza kellett mennem,

oda, hol gyermekkorom eléltem,

ahol mindig valami jobbat reméltem

megtalálni majd.

 

Végigmentem a lugas alatt,

otthon voltam, mert otthon kellett lennem,

okkal, vagy ok nélkül abban a kertben,

ahol két nyírfa őrizte görnyedten, csendben,

szívem vágyait.

 

Megálltam az öreg pad helyén,

emlékeztem, mert kellett emlékeznem,

s lelkem megpihent a jól ismert tájon,

mert ott bújik meg minden szeretett lábnyom,

az avar alatt.

 

 2009. 03.01.

 

 

nyirfa.jpg

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 8
Tegnapi: 7
Heti: 58
Havi: 327
Össz.: 76 799

Látogatottság növelés
Oldal: Verseim 1.
Versek és novellák - © 2008 - 2024 - amoriana.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »